Titkok a Budapest alatti világból

Mint minden város, így Budapest is számtalan titkot rejt. De a magyar főváros annyival különlegesebb, hogy nemcsak az utcák, terek és házak beszédesek. Alattunk ugyanis rejtőzik egy másik, még saját lakosai előtt is kevésbé ismert, barlangokkal, járatokkal teli világ. Ezeknek a földalatti járatoknak a hossza meghaladja a 140 km-t. Hogy hogyan keletkeztek: ennek fogunk utánajárni következő összeállításunkban.

Budai barlangrendszer: a természetes képződmény 

A Budai-hegységben egy komplett barlangrendszer bújik meg, mely valójában nem önálló rendszer, a pilisi folytatása. Budán található barlangjainkat néhány kivétellel a hévíz alakította ki, melyből Budapesten jócskán találunk, s ezek táplálják a főváros kedvelt fürdőit is. A hévíz által kialakított barlangok közül néhány fel is kereshető, mint a Ferenc-barlang, a Szemlő-hegyi, Mátyás-hegyi barlangok és a Pálvölgyi barlangrendszer.

A Szemlő-hegyi-barlangban babakocsival, kerekesszékkel is nekivághatunk a kialakított túraútvonalaknak, melyek könnyed kirándulást jelentenek a kőszörnyek birodalmában. Európában is ritkaságnak számító ásványkiválásokat csodálhatunk meg, interaktív kiállítást, geológiai tanösvényt járhatunk végig. A Pálvölgyi-barlangban már több ügyességre lesz szükségünk, de  korlátok, kiépített útvonalak biztonságában fedezhetjük fel a barlangot.
Az overálos túrán a helyenkénti kúszás-mászás vagy kivilágítatlan járatok és elképesztő látvány bőven megéri a fizikai kihívást a Mátyás-hegyi-barlangban. Földalatti földrajzórán vehetünk részt, ahol testközelből megismerkedhetünk a formakincsekkel, ősmaradványokkal, és azt is megtudhatjuk, hogyan reagálunk "szorult helyzetben". Bővebben is olvashatunk a témáról az alábbi cikkben.

Budai Várhegy: titkos járatok, földalatti kórház és egy óvóhely

A középkori Buda lakói kútásás közben fedezték fel, hogy a könnyen formálható kőzetbe a házaik alatt termények és bor tárolására alkalmas pincéket tudnak vájni. Állítólag 285 forrás látta el ivóvízzel akkoriban az ittélőket, így a földalatti járatok, a megfelelő ivóvíz tette stratégiailag is fontos helyszínné a Várhegyet. Bár a Várhegy járatainak kialakulása már a földtörténeti negyedkorhoz köthető, amikor a víz barlangokat vájt a mészkőbe. És hogy méreteit egy kicsit meg tudjuk becsülni, a Nagy Labirintus  melyet a világ 7 földalatti csodáinak egyikeként tartanak számon  18 ezer négyzetméter kiterjedésű. 

Majd a törökök kiűzésével feledésbe merültek, újra a 19. század végén kerültek a figyelem központjába a sorozatos útbeszakadások miatt. Az 1930-as években  Kadič Ottokár barlangkutató vezetésével indult meg a pincék és természetes járatok geológiai feltárása. Sajnos a II. világháború elfújta a járatrendszer békés, polgári célú hasznosítását. Így a kormányzati negyedből könnyen elérhető óvóhelyeket alakítottak ki. Csatornázást, szellőzést, világítást építettek ki, sőt több helyen meg is erősítették a földalatti folyosókat. Az északi oldalon földalatti kórházat hoztak létre Budapest háborús végnapjaira gondolva, melyet ma Sziklakórházként ismerünk. 

A Sziklakórház és a Budavári Labirintus egyes részei is látogathatók, utóbbiban rendezvényhelyszínként akár egy zúzós elektroparty-n is részt tudunk venni. Kőtár, időszaki kiállítások vezetnek végig a barlangokon, melyek az egykori várnegyed alatti járatrendszerből adnak ízelítőt.

A természetes barlangok és a középkori járatok mellett azért létezik egy professzionálisan kialakított óvóhely is a Várhegy gyomrában, melyről a BudapestScenes készített egy összeállítást.

 

Pincerendszer Budafokon

Ugyan ma már csak egy múzeummá alakított otthon őrzi emlékét, a filoxéra járványt követően kialakult jelentős barlanglakás-rendszer alakult ki Budafokon. A szőlőültetvények pusztulása után ugyanis az itt élőknek más megélhetést kellett keresniük, így kezdtek bele a mészkő kitermelésébe.  A kibányászott mészkövek helyére pedig a bányászok költöztek be, alakították ki lakásaikat.

A fővárosi adózási szabályok 19. századi változása miatt a vájt járatokat pinceként is hasznosítani tudták, ugyanis olyan mértékben emelték meg a hatóságok például a szeszes italokra kirótt terheket, hogy az ezzel foglalkozó vállalkozások egy főváros környéki helyet kerestek. Ekkor jött el az akkoriban még nem a fővároshoz tartozó Budafok újabb korszaka. Emellett az is sokat nyomott a latba, hogy a Duna közelsége miatt vízi úton  gyorsan és könnyen  tudták szállítani az értékes nedűket. A pincék állandó 18 fokos hőmérsékletükkel ideális tárolási és érlelési lehetőséget biztosítottak a nemcsak helyben termett szőlőnek. A filoxéra vész előtt időkig Budafokon virágzott a szőlőtermesztés, még az 1880-as években is 300 boros pince működött itt, meghonosodott  a pezsgő- és konyakgyártás is. Nem véletlenül nyerte el Budafok 1987-ben a „Szőlő és Bor Nemzetközi Városa" címet.

Kőbányai Pincerendszer

Követ, méghozzá fagyálló szarmata mészkövet bányásztak a mai Budapest X. kerületében azaz Kőbányán. A hatalmas köveket a nagy árvíz utáni újjáépítés során szívesen használtak fel a fővárosi építkezésekhez, például a Parlament és a Bazilika falaiba. A kitermelt mészkő helyén kiterjedt járatrendszer jött létre. Végleg az 1890-es években állt le a bányászás a sorozatos beomlások miatt, de már előtte is szívesen költöztek be az üresen hagyott járatokba a környék szőlőtermelői. A filoxéra vész az itteni szőlőtermesztést is tönkretette, viszont az ideköltözött sörfőzdék szívesen vették birtokba az elhagyott járatokat sör tárolásához és egyenletesen alacsony hőmérsékletnek köszönhetően sör érleléséhez. A 7 helybeli sörfőzdét felvásárló Dreher a pincerendszerre alapozva építette ki a sörgyárat, melyhez a bányából nyerték a kiszivattyúzható, tiszta karsztvizet. Trianon után a megcsappant sörigényeknek megfelelően más funkciókat is kerestek a járatoknak, így például a sörgyártás alapanyagát adó malátahoz biztosították a helyszínt.

A II. világháború idején óvóhelyként is üzemelt a bánya, sőt, 1944. márciusától a sorozatos bombázások miatt itt készültek a  repülőgépek is. Ekkor a 44.000 nm alapterületű pincerendszerből mintegy 10.000 nm-en vasbeton szerkezettel megerősítették a járatok tetejét. 

Manapság a Dreher használja a pincerendszer egy részét. Más részeibe szervezett túrák során magunk is bejuthatunk. Ilyen például a Szent László napi esemény vagy a Magyar Kulturális Örökség Napján a kőbánya hivatásos túrakalauza, a BudapestScenes. Megnézhetjük a felújításra szoruló, de belülről így is nagyon érdekes Havas-Dreher villát, melynek falain régi fotók, tablók illusztrálják a II. világháború előtti kőbányai világot.

Búvárként a vízzel elárasztott járatrendszerben haladó és kezdő búvároknak is éppúgy izgalmas a merülés. Előnye, hogy a termek egy része felülről nem zárt, kezdőknek a felső szinteket javasolják, így a reflektorokkal megvilágított területek nyújtanak érdekes látványt. A víz állandó 10-12 Celsius fokos, a járatok mélysége pedig eléri a 44 métert is. 

F4 objektum alias Rákosi bunker 

A hidegháborús idők emlékét őrző bunkert atomtámadások idejére alakították ki az V. kerületi Kossuth Lajos és Szabadság tér között. Az elhelyezése nem volt véletlen, egészen a '70-es évekig működő föld alatti létesítmény az akkori Magyar Dolgozók Pártjának Akadémia utcai pártközpontja alatt húzódott, így a pártvezetés pillanatok alatt  ráadásul a világ akkori leggyorsabb liftje révén  biztonságos helyre tudott jutni. A 2000 főt befogadó építményt felszerelték harcigáz-szűrővel, saját víztartállyal és saját áramgenerátorral is. A kiváltságosok részére privát szobát fürdőszobával és tanácskozótermet alakítottak ki. Mivel a metróalagúthoz hasonló szerkezeti megoldásokkal épült fel, ezért  1973-ban a 2-es metró vonalához csatolták, azonban csak úgy nem tudunk átsétálni a metróból a bunkerbe, ehhez a metrórendszer áramtalanítására van szükség. Jelenleg részben hasznosítva, de inkább kihasználatlanul várja jobb sorsát. Viszont a Kortárs Építészeti Központ által szervezett túrákon van, hogy bejárható.